Loading ...
Szabjuk személyreFacebook Timeline for dummies II.
A tegnapi cikkben összeszedtünk pár fontos Timeline beállítást, ami az adatbiztonságról szólt. Ez a téma még közel sincs végigjárva, de azt hiszem nagyon kevés ember van, akik nem ezt hagyják a végére, ha egyáltalán foglalkoznak vele, inkább az az érdekes, hogy miként lehet csinosítani meg játszani az új felületen.
Szóval ma gyorstalpalóban végigmegyünk az újdonságokon,a megváltozott elrendezésen és az események felvitelén.
Vegyed birtokba a TimelinetFacebook Timeline for dummies I.
Kicsit több, mint egy hónapja, hogy sokaknak elérhető a Facebook új profil felülete, a Timeline, a jövő héttől pedig mindenkinek átalakul, akár akarja, akár nem. A Timeline, mint neve is mutatja, egy idővonal, egy interaktív életrajz, fotókkal, videókkal, GPS bejelentkezésekkel. Egy radikálisan más rendszer, mint amit eddig adatlapként megszokhattunk. A könnyű átállás érdekében egy minisorozat indul itt a blogon, az írások saját kútfőből, tapasztalatokból és egy csomó, hivatkozásokkal gondosan ellátott, fordításból állnak.
Kéz kezet mosFélnetek jó lesz.
Volt ez a béketüntetés a hétvégén (erről a megnevezésről is lenne pár pikírt megjegyzésem), amin megjelent egy csomó ember és szépen kiálltak a kormány mellett. Néztem a balos-liberális ismerőseim reakcióit, és azt gondoltam: ügyes ember ez a Viktor, hogy megzuhantak ettől a tömegtől. Éveken át Viktorék terepe volt az utca, mindenki jól elítélte, ha kivitték az embereket. Nekem a tűntetéssel bajom nem volt, amíg az megmaradt tisztességes keretek közt, az ellen ágáltam, ha háborús övezetté változtatták a városomat. No, az elmúlt évben az új ellenzék jött rá, hogy utcára menni látványos és erős dolog. Csak elfelejtették, hogy ennek a kultúrája mélyebben gyökerezik a jobb oldalon, mint náluk.
Pofáraesés? Az.
A magyar villanygitárosokZenészekről az új Kiscsillag album kapcsán.
Ha nem lett volna a Kispál, akkor a Quimby lett volna az elmúlt évtized legnagyobb magyar zenekara. Ha nem lenne Lovasi András, akkor Bérczesi Robi lenne az ország legjobb szövegíró-gitárosa. De a ha nem játszik, amikor a valóságról van szó.
4color sablon, mobil verzióvalMegtanultam végre mobil-netes designt készíteni?
Jó háromnegyed éve volt, hogy a HTML5 – Whats new here? nevezetű sablont ráhúztam a blogra. Azóta jött még kettő sablon, mindegyik html5 és css3 tanulmányok folyamodványa képpen.
Majdnem az, ami…Révay József: Égi jel
Tavaly év vége táján olvastam Julianusról, aki megpróbálta visszaállítani az ősi istenek tiszteletét a kereszténység ellenében, és el voltam keseredve, hogy egy jó témáról milyen száraz könyv született. Ekkor írta, talán pont itta blogon Anyám, hogy Révay jobbat alkotott a témában, kölcsönadja. Meg is jött a könyv, két kötet, én meg el is kezdtem olvasni. Meg voltam lepve milyen korán kezdi, Constantinus uralkodásánál…
Civilek a pályánLehet politikát csinálni pártok nélkül?
Az Orbán kormány bukása után lesz egy dolog, amit felvéshetünk, mint az ő általuk létrehozott egyetlen jót: ellenükben kialakult a magyar politikai civil szféra. Én, ezen a blogon is, immár tíz éve mondom, írom, hogy addig itt szarból várépítés nem lesz, míg a civil szervezetek nem állnak az ország mellé. Akkut probléma ez nálunk, hiányoznak, vagy talán inkább hiányoztak a szakszervezetek, közéleti egyesületek. Illetve még ez se igaz, voltak, vannak, csak a társadalom részéről szinte teljes passzivitás övezte őket.
Most megmozdultak, kiderült, hogy szükség van rájuk, meg az is, hogy nekik is van még jócskán teendőjük míg felnőnek a feladatukhoz.
Ki a hüje?Frei Tamás a virtuális születésről.
Frei Tamásról is volt egy véleményem már jó ideje, a Metro-ból Metropolá váló újságról is, de azt nem gondoltam, hogyha ezek ketten összekerülnek, akkor micsoda kapitális baromság születik majd belőle. A mandiner cikkajánlója irányított át a metropol oldalára, mert az internet befolyását firtatta a születendő gyerek névadásával kapcsolatban. Számomra ez most időszerű téma, hónapokon át gyúrtuk, hogy mi legyen a gyerek neve. Mégis, ez a cikk egyszerűen siralmas.
A rántotthús mellőlSchiffer Anna megfedte az unokaöccsét.
Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, hogy a blogom eredetileg kitalált kategóriái kevesek. Ennek a cikknek legszívesebben a vicc, netán a magyar ugar kategóriát kéne viselnie, az, hogy végül közélet lett belőle egyrészt kényszer, másfelől szomorú. Mert mi is történt voltaképpen? A nagynéni nem ért egyet politikailag az unokaöccsével és a jó fiú családi érzéseire apellálva megfedi. Megannyian átéltünk már hasonlót, a vasárnapi ebédnél a második rántott hús előtt egy túlbuzgó rokon villával hadonászva elmondja, hogy bezzeg a nagyapád ha ezt tudná…
Böjte atya és az elviccelődött egzisztenciákLevél-blog Böjte Csabának.
Tegnap este lefekvés előtt nézelődtem a neten, és már nem tudom milyen fórumon találtam egy linket, Böjte Csaba gondolatai az államcsődről. Hát mit mondjak olvastam már sok baromságot életemben, olyat is, amit székely virtusra fogtak, de ez azért magasan viszi a pálmát.
“A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: “Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?” Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget.”
Billentyűzetet ragadtam, hogy kvázi-levelet írjak Csabának.
Felejthető leszbikus nyavajgásLovas Nagy Anna - Verazélet
Megyek az utcán, zebra: 1könyv verazélet. Várok a villamosra, kuka: 1 könyv verazélet. Röpke két hét után már kezd érdekelni, hogy mi lehet az, amiért több hektó fehér festéket kentek fel a kutyaszar, cigicsikkek és kiszáradt hányásfoltok közé Budapest utcáin. Aztán jön egy kritika a Narancsban és a könyvet megkapom névnapomra.
Így elolvasva, csak annyit mondhatok: verazélet.
Úri vircsaft?Tüntetés az Operánál.
Ha az embernek gyereke születik, akkor úgy tűnik, hogy elfolyik az ideje. Tegnap este például nem is volt esélyem, hogy kimenjek az Operához, pedig nagyon ott lett volna a helyem, így csak a nagyobb híroldalak percről percre rovatára tudtam támaszkodni, hol telefonról, hol a gép elé ülve egy kicsit. Végre úgy tűnik, hogy tényleg sikerült együtt mozdulnia a politikának és a civil szférának. És ez jó.
Ápol, eltakar Miért nem megoldás országot váltani?
Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.
Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.
A folyamatban lévő hazaárulás A Magyar Köztársaság emlékezete
Hazaárulás vagyon folyamatban feleim. Ez egy nagyon kemény szó, de vannak pillanatok, amikor kemény szavakkal lehet csak leírni az igazságot. A hazaáruló szó, amúgy megkopott, elvesztette jelentőségét, hisz annyi március tizenötödikén és október huszonharmadikán ordítozták, boldog tojásdobálás közben, hogy az ember már fel se kapja rá a fejét. Ja, megint egy kis hazaárulás, és eszi tovább a pirítóst.
Adjuk vissza ennek a szónak a böcsületét én azt mondom!
A jövő reménysége?A Demokratikus Koalícióról
Ez a blog is részletesen foglalkozott (Hidd el, hogy jobban jársz velem, Hová tűnt a politika?, Alternatívák, Az a zsebünkre megy…) az MSZP 8 éves ciklusa utáni vajúdásával, ami végül egy eddig egyedülálló pártszakadáshoz vezetett. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a kiszakadt, egyszerűen csak Gyurcsány-pártnak aposztrofált Demokratikus Koalícióval. Van nekik egy honlapjuk (amiről jobb lenne nem is beszélni, olyan gagyi, hogy fáj), egy árnyék frakciójuk és egy erős, ám elhasználódott vezetőjük.
Negyed év után.Hol tart ma a Google Plus?
Az egyik ismerősöm a Facebookon ezt írta ma: “Jájj. Megváltozott a Youtube felülete. De még a logója is :(“.
Megnéztem én is az oldalt, még reggel. Nekem tetszett. A YouTube valahogy mindig olyan rendezetlen benyomást keltett bennem, és azóta is hiába nézegetem a logót, nekem nem úgy tűnik, hogy megváltozott volna. De a beszélgetés elindult, hamar átterelődött a Google Plusra, meg egy korábbi blogbejegyzésemre. Aztán úgy döntöttem utánanézek, hogy azóta mi változott. Hát lássuk.
“Legyen béke, szabadság és egyetértés”A magyar alkotmányos demokrácia kudarca.
Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél mostanában túlteng a kormány gyalázás a blogoldalán. Dehát könyörgöm, mit lehet még tenni? Engem érdekel a mindennapi politika, az alig másfél éves apátiámból Orbánék úgy ráztak fel, mintha magasfeszültséget vezettek volna belém. Azt gondoltam, hogy hülye itt mindenki, erre nem érdemes időt vesztegetni, aztán jött ez a pár agyagbáb és kiderült, hogy azért lehet még hülyébbnek is lenni.
Grafomán is vagyok kicsit, és annyi magas labdát dobálnak fel, ha nem ütném le őket fizikai fájdalmaim lennének.
Ezek mellett arról fog a gomb utáni rövid eszmefuttatás szólni, hogy miért gondolom azt, hogy ennek a zsákutcának a végén nem egy téglafal van, hanem puskák. Ami sokkal-sokkal rosszabb.
Cigány egy életMásodrendű állampolgárok Magyarországon
Az elmúlt egy hónapban nagyon sokat kellett a János kórházba járnom. Szülészet, koraszülött osztály, az egyértelmű, az apasággal járó élményen kívül az egyik legnagyobb benyomást a többi hasonló cipőben járó ember sorsa tette rám. Különösen az a pár cigány fiatal, akikkel ott találkoztam. A koraszülött osztályon, de a szülészeten se könnyű senkinek sem, de néha úgy tűnik, hogy nekik az átlagosnál is nehezebb a soruk. Csak mert cigányok, és ez így kurvára nincs jól.
