Verazélet utcai gerillamarketing

Finom leszek és nőies, mert ez ide most nagyon illik, a fenti kép, az utcai gerillamarketing úgy kellett ennek a könyvnek, mint a falat kenyér. Mert az egészben a legjobb az izgalom volt, hogy ez most mi lesz.

Borzasztóan indult. Érthetetlenül, maníros tördeltségben. Megijedtem, de gondoltam én ezt ha fene fenét eszik is végigolvasom. Utána jobb lett, olyan érzés volt, mintha a könyv előrehaladtával a szerző megtanulta volna a stílusát. Letisztult kissé és érthetőbbé, áttekinthetőbbé vált.

Aztán mikor letettem azt gondoltam, hogy nem lenne ez rossz könyv, csak jól kellett volna megírni. Sokkal jobban. Nem manírosan, nem olyan görcsösen, hogy én most nagyon nőíró leszek, hanem ahogy jön. Természetesen. Férfi vagyok, meg még hetero is, dupla hendikeppel indultam egy kiöregedő leszbikus lélekbúvárkodásba, dehát se gyilkos, se orosz nem vagyok, aztán Raszkolnyikovval mégis megértettük egymást a betűn keresztül.

Hogy miért adtam oda mégis Anyunak, hogy olvassa ő is el? Hát egyrészt szeretem vele kidumálni a könyveket, másrészt a sztorija szerintem egyáltalán nem rossz. Kapott is érte pár csillagot a molyon.