Loading ...
Öreg, leül!Mit kezdünk a nyugdíjasokkal?
A nyugdíjas kérdés szent tehén a magyar politikusok közt, a két nagy párt, már ha az MSZP még annak definiálható háttérbázisát ők adják, a szavazataik meg nem újuló, de a kormányzáshoz nélkülözhetetlen voksok. A probléma ott van, hogy a nyugdíjasokat voks-fejős tehénnek nézik és nem embereknek.
Ápol, eltakar Miért nem megoldás országot váltani?
Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.
Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.
A folyamatban lévő hazaárulás A Magyar Köztársaság emlékezete
Hazaárulás vagyon folyamatban feleim. Ez egy nagyon kemény szó, de vannak pillanatok, amikor kemény szavakkal lehet csak leírni az igazságot. A hazaáruló szó, amúgy megkopott, elvesztette jelentőségét, hisz annyi március tizenötödikén és október huszonharmadikán ordítozták, boldog tojásdobálás közben, hogy az ember már fel se kapja rá a fejét. Ja, megint egy kis hazaárulás, és eszi tovább a pirítóst.
Adjuk vissza ennek a szónak a böcsületét én azt mondom!
“Legyen béke, szabadság és egyetértés”A magyar alkotmányos demokrácia kudarca.
Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél mostanában túlteng a kormány gyalázás a blogoldalán. Dehát könyörgöm, mit lehet még tenni? Engem érdekel a mindennapi politika, az alig másfél éves apátiámból Orbánék úgy ráztak fel, mintha magasfeszültséget vezettek volna belém. Azt gondoltam, hogy hülye itt mindenki, erre nem érdemes időt vesztegetni, aztán jött ez a pár agyagbáb és kiderült, hogy azért lehet még hülyébbnek is lenni.
Grafomán is vagyok kicsit, és annyi magas labdát dobálnak fel, ha nem ütném le őket fizikai fájdalmaim lennének.
Ezek mellett arról fog a gomb utáni rövid eszmefuttatás szólni, hogy miért gondolom azt, hogy ennek a zsákutcának a végén nem egy téglafal van, hanem puskák. Ami sokkal-sokkal rosszabb.
Cigány egy életMásodrendű állampolgárok Magyarországon
Az elmúlt egy hónapban nagyon sokat kellett a János kórházba járnom. Szülészet, koraszülött osztály, az egyértelmű, az apasággal járó élményen kívül az egyik legnagyobb benyomást a többi hasonló cipőben járó ember sorsa tette rám. Különösen az a pár cigány fiatal, akikkel ott találkoztam. A koraszülött osztályon, de a szülészeten se könnyű senkinek sem, de néha úgy tűnik, hogy nekik az átlagosnál is nehezebb a soruk. Csak mert cigányok, és ez így kurvára nincs jól.
Lassított mellettünk a világ…
Olvastam ebéd közben a Véleményvezér mai eszmefuttatását, hogy, ha bedől az euró, akkor Magyarországnak annyi. Míg falatoztam és a telefon kijelzőjén igyekeztem végigolvasni a cikket, az merült fel bennem, hogy milyen elképzelhetetlen dolognak tűnik, amit most csinálok. Én, az alapvetően liberális beállítottságú ember egyetértek a közép-jobbos újsággal. És, ha nem is mindenben, mert a Véleményvezér számomra sokszor vállalhatatlanul idióta dolgokat tud írni, de igazából közeledhet annyit a véleményünk egymáshoz, hogy ha választani kéne társat a bajban, akkor lehet, hogy őt választanám.
Megszámláltattunk.
Begyűrűzni látszik kis hazánkba is digitális kor, a 17. népszámlálást (remélem jól emlékszem a sorszámra) már elektronikusan is lehet teljesíteni, jómagam ezt is cselekedtem. A népszámlálás jó dolog, fontos dolog, és mégis a legtöbb ember rühelli. Számomra érthetetlen.
Hidd el, hogy jobban jársz velem!
A szocialisták nagyon óvatosak, láthatták nem egyszer, hogy a párt szakadás a magyar politikai térben egyenlő a halálos ítélettel. Mindig megoldották ezt a problémát a platformok viszonylagos önállóságával. Gyurcsány tegnapi – belülről meg nem erősített – zsarolása a pénzekkel pont azt az opciót vetette fel, hogy ha az ő platformaj eltűnik, akkor a töbinek nem lesz pénze az érdemi politizáláshoz.
De azért…
Fura egy ország ez a mienk. A hétvégén kirándulni voltunk Komáromban, megnéztük a monostori erődöt, ahol én már sok évvel ezelőtt is jártam, majd átnéztünk a Duna túlpartjára vacsorázni egyet. 29 euróból tömtük degeszre magunkat hárman, fejenként több itallal, édességgel, leves, főétel, nagy adagok. Pedig ottan ójró van. Azt’ mégis megéri. Hülyék azok a szlovákok, [...]
Elegáns tűnődés egy cikk felett
Gondolatok a TótaW mai publicisztikájáról, amik úgy felvetődtek bennem a cikk után. Konzervativizmusról, az MSZP-ről meg úgy áltuljában arról, hogy miért nem tetszik az egész.
22:00 – Záróra
Az Index tudósításából hallottam meg elsőként a hírt, hogy a XI. kerületi kocsmáknak ezentúl 10 óra után be kell zárni.
