Loading ...
-1 és – 40ezer Schmitt és a népszavazás
Azért be kell látni, hogy politikailag izgalmas hetünk volt. Feloszlott a Kispál, lemondott a Scmittpál rigmus tekert a fejemben. A köztársasági elnök minden mást elnyomó gerinctelensége egész jól jött az LMP megbukott népszavazási aláírásgyűjtésének. Ők kisebbet buktak, a Fidesz kevésbé tudta kiélvezni az ingyé’ győzelmet.
Milla UpdateKoratavaszi áltüntetések Budapesten
Szép nap volt a mai, olyan balzsamos tavaszi idő, amikor jól esett járni egyet az ebéd után. Bandi barátommal és bájos barátnőjével tettünk egy kört a városban, a Szabad sajtó útján kezdtük a Milla tüntetésén, aztán átsétáltunk a Gödör mellé a Jobbik előadására, majd megnéztük a Kossuth térről szállingózó tömeget is.
Kellemesen kifáradtam, mire hazaértem és elégedetten nyúltam el a kanapén. Igen, nem történt ma semmi.
“A lányok sírjanak és a férfiak kitartsanak” Gyerekek és felnőttek a politika színpadán.
Januárban azt írtam, hogy a nem tetszik a rendszer után tegyünk kettőspontot, és mondjuk el, hogy mit kéne tenni, ha rapelve az se baj. Na baz’meg, ötösöm lenne úgy a lottón, mint ezzel kapcsolatban. Az általam amúgy is faszságnak gondolt alternatív elnökválasztás győztese Dopeman. Március 15.-én elrapelheti.
Azért nem örülök. Ez az egész gáz.
Csalánba nem üt? Pár gondolat Török Gábor írásáról.
Török Gábor 433. blogbejgyzése, a Keresztvíz és csalán címmel azon elmélkedik, hogy miért lehet jó stratégia az LMP számára, ha nem hajlandó belemenni egy választási, stratégiai szövetségbe a már meglevő, regnáló baloldali pártokkal. Azzal indít, hogy szerinte, és mint gyakorló politológusnak ezt el is hiszem, a jelenlegi helyzet nem vethető össze egyetlen előzővel sem, mert az emberek kivárnak, bizonytalanok nem ugranak helyből a váltópárt zászlaja alá, ebből következik, hogy új erőt építeni nem halálraítélt politika. Tökéletesen igaza van, minden szava arany, csak abban téved, hogy erre az LMP alkalmatlan.
Az internet nem felejt.A Zuglói MSZP szervezet honlapja.
Érdekes dolog, hogy egy csomóan úgy vélik a honlapkészítőkkel baszakodni nem fájdalmas dolog. Ha őt nem fizeted ki, akkor hasonlóan kellemetlen élményekben lehet részed, mint amikor a fodrásszal baszakszol. No, a zuglói maszoposok is elfelejtették fizetni a honlapkészítőiket, akik ezt zokon is vették.
Szerintem lehettek volna sokkal keményebbek is, a drága Elnök úr kitétel különösen szellemes.
Kéz kezet mosFélnetek jó lesz.
Volt ez a béketüntetés a hétvégén (erről a megnevezésről is lenne pár pikírt megjegyzésem), amin megjelent egy csomó ember és szépen kiálltak a kormány mellett. Néztem a balos-liberális ismerőseim reakcióit, és azt gondoltam: ügyes ember ez a Viktor, hogy megzuhantak ettől a tömegtől. Éveken át Viktorék terepe volt az utca, mindenki jól elítélte, ha kivitték az embereket. Nekem a tűntetéssel bajom nem volt, amíg az megmaradt tisztességes keretek közt, az ellen ágáltam, ha háborús övezetté változtatták a városomat. No, az elmúlt évben az új ellenzék jött rá, hogy utcára menni látványos és erős dolog. Csak elfelejtették, hogy ennek a kultúrája mélyebben gyökerezik a jobb oldalon, mint náluk.
Pofáraesés? Az.
Civilek a pályánLehet politikát csinálni pártok nélkül?
Az Orbán kormány bukása után lesz egy dolog, amit felvéshetünk, mint az ő általuk létrehozott egyetlen jót: ellenükben kialakult a magyar politikai civil szféra. Én, ezen a blogon is, immár tíz éve mondom, írom, hogy addig itt szarból várépítés nem lesz, míg a civil szervezetek nem állnak az ország mellé. Akkut probléma ez nálunk, hiányoznak, vagy talán inkább hiányoztak a szakszervezetek, közéleti egyesületek. Illetve még ez se igaz, voltak, vannak, csak a társadalom részéről szinte teljes passzivitás övezte őket.
Most megmozdultak, kiderült, hogy szükség van rájuk, meg az is, hogy nekik is van még jócskán teendőjük míg felnőnek a feladatukhoz.
A rántotthús mellőlSchiffer Anna megfedte az unokaöccsét.
Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, hogy a blogom eredetileg kitalált kategóriái kevesek. Ennek a cikknek legszívesebben a vicc, netán a magyar ugar kategóriát kéne viselnie, az, hogy végül közélet lett belőle egyrészt kényszer, másfelől szomorú. Mert mi is történt voltaképpen? A nagynéni nem ért egyet politikailag az unokaöccsével és a jó fiú családi érzéseire apellálva megfedi. Megannyian átéltünk már hasonlót, a vasárnapi ebédnél a második rántott hús előtt egy túlbuzgó rokon villával hadonászva elmondja, hogy bezzeg a nagyapád ha ezt tudná…
Böjte atya és az elviccelődött egzisztenciákLevél-blog Böjte Csabának.
Tegnap este lefekvés előtt nézelődtem a neten, és már nem tudom milyen fórumon találtam egy linket, Böjte Csaba gondolatai az államcsődről. Hát mit mondjak olvastam már sok baromságot életemben, olyat is, amit székely virtusra fogtak, de ez azért magasan viszi a pálmát.
“A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: “Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?” Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget.”
Billentyűzetet ragadtam, hogy kvázi-levelet írjak Csabának.
Úri vircsaft?Tüntetés az Operánál.
Ha az embernek gyereke születik, akkor úgy tűnik, hogy elfolyik az ideje. Tegnap este például nem is volt esélyem, hogy kimenjek az Operához, pedig nagyon ott lett volna a helyem, így csak a nagyobb híroldalak percről percre rovatára tudtam támaszkodni, hol telefonról, hol a gép elé ülve egy kicsit. Végre úgy tűnik, hogy tényleg sikerült együtt mozdulnia a politikának és a civil szférának. És ez jó.
Ápol, eltakar Miért nem megoldás országot váltani?
Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.
Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.
A folyamatban lévő hazaárulás A Magyar Köztársaság emlékezete
Hazaárulás vagyon folyamatban feleim. Ez egy nagyon kemény szó, de vannak pillanatok, amikor kemény szavakkal lehet csak leírni az igazságot. A hazaáruló szó, amúgy megkopott, elvesztette jelentőségét, hisz annyi március tizenötödikén és október huszonharmadikán ordítozták, boldog tojásdobálás közben, hogy az ember már fel se kapja rá a fejét. Ja, megint egy kis hazaárulás, és eszi tovább a pirítóst.
Adjuk vissza ennek a szónak a böcsületét én azt mondom!
A jövő reménysége?A Demokratikus Koalícióról
Ez a blog is részletesen foglalkozott (Hidd el, hogy jobban jársz velem, Hová tűnt a politika?, Alternatívák, Az a zsebünkre megy…) az MSZP 8 éves ciklusa utáni vajúdásával, ami végül egy eddig egyedülálló pártszakadáshoz vezetett. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a kiszakadt, egyszerűen csak Gyurcsány-pártnak aposztrofált Demokratikus Koalícióval. Van nekik egy honlapjuk (amiről jobb lenne nem is beszélni, olyan gagyi, hogy fáj), egy árnyék frakciójuk és egy erős, ám elhasználódott vezetőjük.
Cigány egy életMásodrendű állampolgárok Magyarországon
Az elmúlt egy hónapban nagyon sokat kellett a János kórházba járnom. Szülészet, koraszülött osztály, az egyértelmű, az apasággal járó élményen kívül az egyik legnagyobb benyomást a többi hasonló cipőben járó ember sorsa tette rám. Különösen az a pár cigány fiatal, akikkel ott találkoztam. A koraszülött osztályon, de a szülészeten se könnyű senkinek sem, de néha úgy tűnik, hogy nekik az átlagosnál is nehezebb a soruk. Csak mert cigányok, és ez így kurvára nincs jól.
Van kalapja, nincs kalapjaMitől más a politika?
Karácsony Gergely a Népszabadság november 21. számában publikálta – ha nagyon kekec akarok lenni, akkor – védekezését, hogy miért is nem lépett vissza az MSZP javára, mikor éppen ő indítványozta a visszalépést. De ugyanezt az írást feltették a bontsukle.hu sitera is, én itt találkoztam vele pár órája.
Bájos, hogy pont egy ilyen, szabadkozó írás egy ilyen elnevezésű honlapon jelenik meg, persze az egész honlap, az LMP-vel együtt vicces, hisz a legpasszívabb parlamenti pártról van szó itt. A bontás áll a legtávolabb tőlük.
Lakva jópár gondolat a kettős állampolgárság következményeiről
Január végén volt egy nagyobb kirohanásom ezen a blogon az állampolgársági törvény miatt. Akkoriban azt írtam, hogy senkinek nem jó, hogy olyan emberek, akik nem itt élnek bármilyen szinten is beleszólnak az itteni ügyek intézésébe. Azt írtam, hogy ez nem jó se nekik se nekünk, és ha meg nem kapnak jogokat, akkor meg olyan másodrendű állampolgárok lennének, ami meg megalázó nekik, szánalmas nekünk.
Mindegy, mert a kettős állampolgárság, szavazati joggal egyetemben életbe lépett, amire a környező országok is reagáltak, olyik nem csinált semmit, olyik meg, mint Szlovákia, hozott egy olyan törvényt, hogy aki más állam állampolgára az automatice nem lehet Szlovák állampolgár. Lehet, hogy durva, de szívük joga, hogy ezt meglépjék.
A forradalom után?
A forradalom sem más, mint minden ezen a földön, vagy sikerül, vagy nem. Nálunk, magyaroknál a forradalom nemzeti intézmény, szeretjük szabadságharccal ötvözni, nemzeti sajátság. Úgy tűnik innovatívak is lettünk a témában, legalábbis szóban, mert az elmúlt másfél évben itten forradalom volt ugye, egy vívmánya az lett, eddig a reformot és megszorítást sikerült szitokszóvá tenni, most ugyanezt játsszuk el az unortodoxszal, na meg magával a forradalommal is.
A forradalom lelkes dolog, de rendkívüli helyzeteket hoz és az emberek nem szeretik a rendkívüli helyzeteket. Hosszan semmiképpen. Ha aztán a forradalomról kiderül, hogy nem is volt az, vagy elbukik, akkor a forradalom vezetői el szokták hagyni az országot. Történelmileg a keleti irány a divatos, “törökbe” járnak a bukott forradalmárok. Onnét még lehet levelezni, ámerikába hajózni és úgy áltuljában kintről vegzálni az itthon szarban hagyott népet.
Jó szokás ez, ajánlanám a jelenlegi forradalmáraink figyelmébe is.
Lassított mellettünk a világ…
Olvastam ebéd közben a Véleményvezér mai eszmefuttatását, hogy, ha bedől az euró, akkor Magyarországnak annyi. Míg falatoztam és a telefon kijelzőjén igyekeztem végigolvasni a cikket, az merült fel bennem, hogy milyen elképzelhetetlen dolognak tűnik, amit most csinálok. Én, az alapvetően liberális beállítottságú ember egyetértek a közép-jobbos újsággal. És, ha nem is mindenben, mert a Véleményvezér számomra sokszor vállalhatatlanul idióta dolgokat tud írni, de igazából közeledhet annyit a véleményünk egymáshoz, hogy ha választani kéne társat a bajban, akkor lehet, hogy őt választanám.
